Kanizsai Dorottya Gimnázium

Helikoni Ünnepségek: 13 lélek autókba tömörülve, egy céllal

Csütörtök délutánt írtunk, amikor csomagjainkkal és kellékeinkkel felszerelkezve útnak indultunk a KDG gáláról, a cél a Helikoni Ünnepségek volt, ezen belül is Gyenesdiást, mely két éjszakán keresztül a szállásunkat biztosította. A másfél órás út alatt volt időnk igencsak szórakoztató népdalokat hallgatni, a repceföldeket csodálni, illetve egy rögtönzött idegenvezető személyében Blanka előadását figyelni Sümegről és a Sümegi várról.

Érkezésünk után próbáltunk még egyet, majd összeültünk az egyik tágasabb szobában, és megbeszéltük a másnapi teendőket. Enci néni ajánlására szavalóestet tartottunk: egy rövid szavalatért cserébe kaphattunk gyerekpezsgőt. Az éjfélig elhúzódó előadások közben jókat nevettünk saját magunkon, majd koccintottunk, ugyanis Tóth Zsófi születésének évfordulóját éppen 20-án ünnepelte!

Az éjszaka folyamán sok mindent megtanultunk egymásról / egymástól: megbeszéltük a magyar helyesírás csínját-bínját, elmagyaráztuk a tanárnőnek az egyes közösségi oldalak szerepét, megbeszéltük, hogy néhány költő az elemzéseinkről még mindig azt gondolná, hogy „gondolta a fene”, és rájöttünk, hogy négy óra alatt nem vagyunk képesek nyolc órát aludni.

Reggel – az előbb említett tény miatt – életbevágó fontosságúvá vált a reggeli kávé, majd azután siettünk a Balaton Színházba. Itt nagy kedvességgel fogadtak, s az öltözőnkbe irányítottak minket, ahol készülődni is kezdtünk: piperecucc elő, ruha le, jelmez fel, smink, haj, csatakiáltás, és futás a színpadra.

Az általunk írt (tanárnő koordinálta) színdarab bemutatása után mindenki nyugodtabb lett, hiszen jól teljesítettünk, s én ekkor kezdtem kattogni. Egy másik épületbe mentünk át, ahol olyan nevek előtt kellett teljesítenem prózámmal, mint Bencze Ilona, dr. Bayerné Nagy Anna és Kiss László. Amint kiléptem a teremből, az egész DDSzSz (Dorottya Dráma Színjátszó Szakkör) arcán vigyor ült, a tanárnő kezét nyújtotta felém, és onnantól fogva a napom különösen be volt aranyozva: örültem, mert nem szurkolt senki hiába, és a felém irányuló reakciókból arra következtettem, hogy élvezték az előadásomat.
És nem csak nekem volt fergeteges hangulatom! A Helikon által biztosított igazi fesztiválhangulat, a zene és a csodálatos idő csak úgy repített minket Keszthely főterén, a Balaton parton és a Festetics kastély udvarában. Sőt, nagy szerencsénkre az Arany-busz is éppen itt állomásozott. Az interaktív eszközökkel felszerelt busz igencsak lekötött minket: percekig forgattuk magát a Családi kört, Toldiként harcoltunk a farkasok és a cseh vitéz ellen, és megfilmesített versek által ismertük meg közelebbről Arany Jánost.

A másnapi eredményhirdetés jókora mosolyt csalt az arcunkra. Színdarabunk kritikáját a fent említett „gondolta a fene” idézet jegyében hallgattuk meg, és elnevetgéltünk azon, hogy – még ha tudatalatt is – megalkottuk a 21. századi Arthur Schnitzler-féle körtáncot. Az elismerés sem maradt el! Színjátszásban Szecsődi Noémi alakításával elvitte a 8 különdíj egyikét, engem pedig vers- és prózamondás kategóriában ezüst fokozatban részesített a zsűri.
Mielőtt hazaindultunk volna, belelógattuk lábainkat a Balatonba a gyenesdiási strandon, és befejeztük a feliratfotó-sorozatunkat.
Ja, hogy mit? Poénosnak tartjuk, hogy valamilyen hirtelen felindulásból mind a Helikon, mind a Keszthely, mind a Gyenesdiás feliratok legmagasabb pontjait meghódítottuk, és erről fényképes bizonyítékkal is rendelkezünk. Itt elhangzott az idei helikon utolsó „DDSzSz” csatakiáltása, és újra autóba szálltunk, ezúton haza.

Köszönjük a Helikon Ünnepségek szervezőinek a lehetőséget, a kategóriáink felelőseinek a segítőkészségüket.
Hálával tartozunk Póczik-Zelenák Enikő tanárnőnek, hogy megteremtette nekünk az alkalmat, törődött velünk, és órákat töltött a felkészítésünkkel. 8 osztályból kapart össze minket, és megmutatta nekünk, hogy vele együtt 13, egészen különböző személy, hogyan alkothat egy egészet.

Én remélem, hogy a történetünk hasonló lesz a színdarabunk alapkoncepciójához. Hogy életeink a jövőben váratlanul összefonódnak, hogy segíthetünk még egymáson és mehetünk még egymás agyára, és a sok közös jelenet újra összefonódik ugyan abban a pontban, ahonnan elkezdtük: 13 lélek autókba tömörülve, egy céllal.


 
2018. április 25. Ferencz Tamás 12.A

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek