2. nap, vasárnap Rendhagyó irodalom- és történelemórák Kirándulásunk második napja is korán kezdődött. Nyolc órára mindenki megreggelizett és indultunk is megnézni a nagyváradi várat. Azaz indultunk volna, de szakadt az eső. Kihasználva a lehetőséget honismereti vezetőnk mindenre kiterjedő tájékoztatást adott
Osztályunk a Határtalanul pályázat keretein belül 2019 októberében a Partiumba utazhatott. 1. nap, szombat A nap mindenki számára korán kezdődött, de főleg azoknak, akik falun laknak, mert reggel háromnegyed ötkor találkoztunk a Kanizsainál. Mindenki kissé álmosan, de izgatottan szállt fel a buszra, s kíváncsian vártuk mit hoz majd ez a kirándulás.
Az első nap Június 7. egy olyan nap volt, amit nagyon vártunk. Reggel még minden a megszokott módon történt, de a 3. óra után minden megváltozott. Az iskola előtt várt ránk a busz, amivel Magyarország felé vettük az irányt. Szerencsére szép idő volt, így öröm volt kipillantani az ablakon, ahol eleinte még ismerős dolgokat láttunk.
Első nap A kirándulás reggelén mindenki izgatottan várakozott a busz mellett. Nevetgéltünk, beszélgettünk és arra gondoltunk, milyen izgalmas programok várnak ránk az elkövetkezendő öt napban. A felfokozott hangulat az úton is folytatódott, énekelgettünk, poénkodtunk, amíg a határhoz nem értünk.
Tavaly Kárpátaljára utaztunk, idén a Hunyadiak nyomában járunk a Délvidéken. Szerencsére a Szombathelyi Toborzóiroda mindig mellettünk áll. Most is segítettek minket abban, hogy ellátogathassunk a Fekte Sereg hagyományőrzőihez. Szerda délelőtt tehát kihelyezett történelem órát tartottunk. A csapat két részre oszlott.
Németországban járt egy csapat kanizsais diák a Sachsen-Anhalt tartománybeli Sangerhausen gimnáziumának meghívására. A Geschwister-Scholl-Gymnasiummal 2016 májusa óta áll a KDG partneriskolai kapcsolatban, melynek keretében most először viszonozhatták magyar diákok német diáktársaik látogatását. Hétfőn reggel 6 órakor indult útnak a lelkes
2018.10.03. Szerda Ma végre kezdetét veszi, amire hónapok óta készülünk. Kora reggel gyülekezünk az iskola előtt. A levegőt betölti az izgatottság és a félelem szaga. A búcsúpuszik letudtával megindulunk Bécs felé, ahol két óra várakozás után száll fel a gépünk, majd hamarosan megérkezünk Brüsszelbe. Ezek után már csak egy röpke vonatozás és Tournaiban is vagyunk.
Nem könnyű feladat összefoglalót írni öt olyan eseménydús napról, mint amilyen a mi kirándulásunk volt Kárpátaljára. Emlékszem arra a furcsa érzésre, ami akkor töltött el, amikor szombat kora reggel felszálltam a buszra az iskola előtt. Hazudnék, ha azt állítanám, nem szorongtam egy kicsit az utazástól. Nehéz volt elhinni, hogy bizony,
Sajnos eljött az utolsó nap is. Reggel 8-kor elbúcsúztunk szállásadónktól, berakodtunk a buszba, és kigurultunk. Első úticélunk a szerednyei borpince volt. Dobó István Eger megvédéséért kapta ezt a falut Ferdinánd királytól 1552-ben. Neki köszönhetjük ezt a borospincét, többek között. Sajnos én nem jutottam messzire,
A keddi, és egyben utolsó előtti napon reggel Rónafüred felé vettük az irányt. Ez a program ígérkezett a leglazábbnak, hisz, ahogy a neve is mutatja, fürödni indultunk. Alig vártuk, mert már napok óta főttünk a saját levünkben. Az út egy kis megállóval, (pénzt kellett váltani), de viszonylag gyorsan telt. Hegyek között utaztunk, varázslatosan
Két mozgalmas nap után a harmadikat nyugodtabbra terveztük. Reggeli után elindultunk Ungvár belvárosa felé. Kicsit eltévedtünk ugyan, de néhány telefonhívás után odataláltunk a Drugeth Gimnáziumba. Vegyes érzelmekkel vártuk már ezt a napot, hiszen nálunk nem a velünk egykorú diákok jártak, hanem a két évjárattal fiatalabbak.
Vasárnap reggel a megszokott időben ébredtünk. Legalábbis azt hittük. Érdekes az időszámítás, mert a magyar lakosság a magyarországi időben számol, az ukrán idő pedig egy órával előbbre tart. Szépen beállítottam a telefonomat 6 órára, csak azt nem vettem figyelembe, hogy átállt ukrán időre. Így sikerült egy órával korábban
