Kanizsai Dorottya Gimnázium

Kanizsaisok Elzászban

Iskolánkból 12 történelem iránt érdeklődő diák kapott lehetőséget arra, hogy 6 napos utazásra induljon a Franciaországban található Elzász tartományba, pontosabban Niederbronn-les-Bains –be. A projekt a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület szervezésében valósult meg. A fő cél, minél többet megtudni az itt létrehozott II. világháborús katonai temetőről és az itt eltemetett magyar katonákról, de mindezek mellett még sok más izgalmat tartogatott az út.

Október 7-én, hétfő reggel 2 kisbusszal indultunk az útra, amely pihenőkkel több mint 12 óráig tartott, de tapasztalt sofőrjeinknek köszönhetően biztonságban odaértünk az Albert Schweitzer Ifjúsági Központba. Itt rögtön fogadtak minket, még a magyar zászlót is felvonták a tiszteletünkre. Az eligazítás után vacsorával vártak, minden nap itt étkeztünk. A diákszállás az említett temető közvetlen szomszédságában található, de ennek ellenére jól aludtunk.
 


Kedden délelőtt a sofőrünk, Hangácsi István – aki egyben a Vigyázók vezetője – előadást tartott nekünk az egyesület munkájáról, majd bejártuk a katonai temetőt és felkerestük néhány ott eltemetett magyar katona sírját. Délután szálláshelyünk vezetőjével kimentünk a közelben található francia-porosz háborús emlékhelyekhez. A rossz idő ellenére jól éreztük magunkat és sokat tanultunk.

Szerdán ismét prezentációt hallhattunk az itt eltemetett katonákról, de most a hangsúly a személyes sorsukon és a leszármazottaikkal való kapcsolatukon volt. Érdekes pszichológiai és etikai kérdések merültek fel. Megnéztük az egyik épületben berendezett múzeumot is. Ebéd után Niederbronnban tettünk egy sétát szabadprogram keretében. A csendes, álmos kisváros még szemerkélő esőben is gyönyörű. Szűk utcáin és tágas terein sétálni nagyon megnyugtató volt.

Csütörtökön a Maginot-vonal Schoenenbourg föld alatti erődjét fedeztük fel. Remek idegenvezetést kaptunk, amelynek során sok mindent megtudtunk a létesítményről. Bemutatták az áramtermelő rendszert, a konyhát, a legénységi szállást, a szellőző berendezést, az irányítóközpontot és a harci állásokat, azon belül az ágyúk működését. Az egyes blokkokat hosszú alagutak kötik össze, így a napi mozgás is megvolt. Az erőd felszínen látható részeit is megnéztük, amiket egy birkalegelő vett körül, így vigyázni kellett, hogy hova lép az ember.
 

Késő délután 2 csapatot alkottunk és kisebb vetélkedőt tartottunk a niederbronni temetőben, aminek lényege a megadott katonák sírjának minél előbbi megtalálása és lefényképezése volt. A névjegyzékben található koordinátákat és a temető térképét segítségül hívva gyorsan végrehajtottuk a feladatot. Ezután megkoszorúztuk a Honvédelmi Minisztérium által a magyar katonák tiszteletére elhelyezett emléktáblát. 

Pénteken Strasbourgba indultunk, ahol először az Európai Parlamentet néztük meg. A modern épület kívülről is, belülről is egyaránt lélegzetelállító. A bejáratnál komoly biztonsági ellenőrzésen estünk át. Felemelő érzés volt ott járni, ahol a nagypolitika zajlik. Odabent magyar nyelvű audioguide eszközön hallgattuk meg a parlamentről és az Európai Unióról szóló előadást. A látogatóközpontban sok interaktív lehetőség volt.

Ezután a belvárosban magasodó strasbourgi Notre Dame-ot tekintettük meg. Két társunk felkészült, hogy bemutassa a többieknek az épületet. Nagyon ügyesen sok lényeges információt osztottak meg velünk. A reneszánsz katedrális évszázadokon át épült, szobrai a legapróbb részletekig kidolgozottak, a belmagassága eléri a 60 métert. Sokáig ez volt a világ legmagasabb építménye.
 

A délután további részét a belváros felfedezésével töltöttük kisebb csoportokban. Olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben. Minden régi ház kiváló állapotban van, virágládák és cégérek függnek róluk. A keskeny utcákat tágas terek váltják és villamossínek szövik át. Az egyetlen zavaró tényező a hatalmas tömeg, amely mindenhol hömpölyög. Egy nagyvároshoz híven lehet itt látni mindenféle embert. Lépten-nyomon utcazenészekbe, mutatványosokba botlottunk, akik jó hangulatot varázsoltak az utcákra. A történelmi városrész egy szigeten fekszik, amit kis csatornák vesznek körül. Ezeken városnéző kishajók közlekednek. A kisebb épületekben nagyrészt kávézókat, éttermeket, ajándékboltokat, galériákat találunk, míg a nagyobbakban a világmárkák üzletei sorakoznak. Rögtön a katedrálissal szemben egy nem mindennapi körhinta áll. Jópáran nem tudtak ellenállni a kísértésnek és felültek rá. Fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk vissza a szállásra.

Elérkezett a hazautazás napja. Magunkhoz vettük az utolsó reggelinket és hazafelé vettük az irányt. Nem volt akkora forgalom, így a tervezettnél már fél órával korábban az iskola előtt voltunk. Furcsa volt újra itthon lenni, szívesen maradtunk volna még!

Ezúton is szeretném megköszönni társaim nevében is a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesületnek, valamint kísérőinknek, Kissné Németh Eszter és Luttenberger Ágnes tanárnőknek, hogy részt vehettünk ezen a felejthetetlen úton!


 
2019. október 27. Németh Gergő 12.A

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek